Életmentő bogácsi bor legendája

Nemcsak a mai bükkaljaiakat nyűgözi le az olaszrizling színe és íze, így volt ez több száz évvel ezelőtt is: dombjaikat csíkozta szőlője, szomjukat oltotta, ünnepeiket fényezte bora. Sőt, a török időkben még életet is mentett! Igaz, ahhoz kellett egy bogácsi ifjú leleményessége is...

A legenda szerint ugyanis az Eger ellen vonuló török seregből egy jókora csapat „benézett" Bogácsra. A jószágot elrabolták, de szerencsére a falubeliek az Egerbe, harcba indulni akaró ifjakat búcsúztatva épp a Jács-völgyben mulatoztak, így mikor meghallották a hírt, volt egy kis idejük husángot faragni és tervet szőni. A Kőkötőre felcsalt törököket kőzáporral megfutamították – de tudták, hogy legfeljebb egy napra.

A falu legdaliásabb ifja, Barna vitéz másnapra ki is talált valamit: az asszonyok, gyerekek és öregek bújjanak el a pincékben. Ám ez így a töröknek is eszébe jutott volna, ezért azt is kigondolta, hogy lehet azokat láthatatlanná tenni: a férfiak leomlasztják mindegyik pince elejét, azután pedig egy erdei, titkos bejáraton át ők is leereszkednek. Nem mindenkinek tetszett az ötlet, de jobb nem volt, ezért így történt.

Nem is talált rájuk a török! Viszont el sem vonultak, hanem letáboroztak az erdőben. Két hét telt el így. A pincékben összezsúfolódott bogácsiak levegőt ugyan kaptak a szellőzőkön át, ám az élelmük és a vizük vészesen fogyott. Barna vitéz erre úgy rendelkezett: a felnőttek azután bort isznak, vizet csak a gyerekek kaphatnak – de ők is csak olaszrizlinggel vegyítve. Ha nem is bőségben, de betegség nélkül még két hetet vészeltek így át. Akkor pedig, a törököt naponta kémlelő Barna vitéz azt látta, hogy újabb kis lovas csapat érkezett – de nem telepedtek le a többiekhez, hanem még az ott heverő 500 török katonát is magukkal vitték! Mint utóbb kiderült, akkor tűnt fel hiányuk Egerben, és sürgősen az ostromhoz rendelték őket.

Így a bogácsiak megmenekültek. Előjöhettek a pincékből, Szent Márton napján megülhették Barna vitéz, és szépséges szerelme, Borbála lakodalmát, és tovább nevelhették szeretett szőlőjüket, zamatos bort érlelve belőle pincéikben.

(Hajdu Imre közlése alapján)