Április 18-a, szombat. A Nemzet Színészeinek ünneplése, újabb fák ültetése a Ligetbe. Az előző mondat így hivatalosnak, talán száraznak tűnik, pedig a tartalma nagyon nem az!
Minden egyes alkalommal bensőséges, megható, amikor megrendezzük. Felemelő érzés mindannyiunknak, az önkormányzatnak, szervezőknek, vendéglátóknak és – nagy örömünkre – a színészeknek, hozzátartozóiknak ugyanúgy.
A végén, búcsúzáskor egymásnak mondogatunk nagy köszöneteket, nem is tudjuk melyik fél köszöni jobban a másiknak azt a napot. Mi, a vendéglátók, hogy eljöttek hozzánk, Ők pedig azért hálásak, hogy ilyen ünnepet hozunk létre Nekik, színészeknek, amikor úgy érzik a kultúra, a színjátszás nem túlságosan megbecsült a mai időkben.
A hála valójában Hanák Zsoltnak, a Színészliget megálmodójának járna, de sajnos ő már nincs közöttünk, így feleségének, Hanák Zsoltné Decsi Ágnesnek is jár – mi csak folytatjuk azt, amit ő megálmodott, ezt a nagyszerű ötletet, töretlenül és lelkesen. Szeretnénk, sőt nemcsak szeretnénk, biztosak vagyunk benne, hogy a Nemzet Színészeinek Ligete évek, évtizedek múlva egy csodálatosan szép park lesz a halhatatlanság szimbólumaival, az égig érő piramistölgyekkel. Ahová szívesen jönnek a színésznagyságokon, hozzátartozóikon kívül más látogatók is, hogy ott békében, nyugalomban megpihenjenek, emlékezzenek a magyar színjátszás nagyjaira és jól érezzék magukat egy gyönyörű parkban.
A mostani találkozón a Nemzet Színészei közül egyedül Kóti Árpád tudott eljönni. Az ünnepségen, hol viccelődött, hol meghatódott, attól függően, hogy éppen miről szólt a köszöntés, méltatás, az övé vagy színésztársaié. Elültette a fáját a ligetben, egyedül, segítség nélkül, nagyon boldog volt, az ünnepi ebédnél is sokat viccelődött és olyan boldogan, olyan hálásan köszönt el...
Távozott. Akkor csak Bogácsról, tőlünk... Aztán egy hét múlva jött a döbbenetes, fájdalmas hír. Követte azokat a színésztársait, akik már az égi színházakban játszanak, de szerepeikben, az emberek szívében, emlékezetünkben tovább élnek itt a földön is.
A tavaly elhunyt két Nemzet Színésze fáját hozzátartozói helyezték el a liget földjébe. Gera Zoltánét unokaöccse, Simon András színművész és V. Hosszú Enikő, a színész unokahúga ültette el. Nagyon-nagyon örültek a kezdeményezésnek és mélységesen hálásak voltak. Eddig még nem hallottak a bogácsi Színészligetről, de nagy szeretettel jöttek! Bitskey Tibor fáját lánya, Bitskey Bori ültette el, neki is új volt a Színészliget léte, de ő is szeretettel, meghatottan vett részt az ünnepségen.
A Nemzet Színészeinek hozzátartozói közül köszönthettük idén Agárdyné Rácz Boriskát, Raksányiné Zubonyai Katalint, Sztankayné Bedők Beát, Sinkovits-Vitay Andrást. Továbbá Császár Angelát, mint az ünnepség és a Ligeti faültetés mindenkori háziasszonyát és Hanák Zsolt családját. A Kovács István–Sajgál Erika színészházaspár is az ünnepi műsor résztvevője volt.